Luca széke – Egy különleges karácsonyi hagyomány nyomában

„Kilenc fából kilenc jámbor,
Bûvös szóból Luca-széket faragok.
Rút boszorkány, tüzes orkán,
Kénkő-eső ellen legyen menedék.”

A fenti rímek, a Luca napjához (december 13.) kapcsolódó egyik legismertebb népszokásra, a Luca székének faragására utalnak. Ez az izgalmas hagyomány a magyar népi kultúrában mély gyökerekkel rendelkezik, és a karácsonyi ünnepkör egyik legrejtélyesebb mozzanata.

A Luca széke készítésének menete
Luca napjától kezdődően pontosan 13 nap áll a rendelkezésünkre, hogy december 26-ára, az éjféli szentmisére elkészüljünk a Luca székével. . A Luca szék nem a kényelemről vagy a szépségről szól, sokkal inkább egy szimbolikus, mágikus tárgy, amelynek elkészítése és használata a karácsony előtti időszak népi hiedelmeihez és szokásaihoz kapcsolódik. Ehhez nem is akármilyen alapanyagok kellenek: kilencféle fa (például akác, boróka, cser, jávorfa, jegenyefenyő, kökény, körte, rózsafa) felhasználásával kell dolgoznunk. A tradíció szerint fém szögek vagy csavarok helyett fából készült ékeket alkalmazunk, és naponta mindössze egyetlen műveletet végezhetünk el. Innen ered a mondás is: „Lassan készül, mint a Luca széke.” Lehet ez egy darab fa megmunkálása, egy ék elhelyezése vagy egy elemek összefogása. Így biztosítod a régi szokás betartását, és a 13 nap végére, szenteste másnapjára lesz kész a műved.

Boszorkányles az éjféli misén
Miért is volt olyan nagy jelentősége ennek a tárgynak a régi időkben? A hiedelem szerint a Luca széke varázserővel bír: ha elkészül, s a gazdája szentestén, az éjféli misén rááll, megláthatja a közösségben megbúvó boszorkányokat. A történet azonban korántsem ér itt véget. Amint valaki felismerte a boszorkányokat, menekülnie kellett, mielőtt azok széjjeltépik. A házig hazafelé menet szórt mákszemekkel igyekeztek feltartóztatni az üldözőket, akiknek így szemernyi idejük sem maradt a támadásra, mert egyesével kellett összeszedniük a magokat. Hazaérve pedig – hogy végleg megszabaduljanak a gonosz hatalomtól – a széket azonnal tűzre vetették. Az így fellobbanó lángok sikoltozva jelezték a boszorkányok pusztulását.

Több mint egy régi babona
Bár manapság már nem készítünk Luca széket boszorkányles céljából, ez a legenda egy különösen izgalmas fejezete a magyar karácsonyi hagyományoknak. December 13. a népszokások bőséges tárházát vonultatja fel:

• Luca ostora: A gonosz távoltartására készített eszköz.
• Termékenységvarázsló tilalmak: Egyes női munkák, például a varrás, tiltottak voltak, mert az a tyúkok termékenységét befolyásolhatta volna.
• Lucázás, kotyolás: Fiúgyermekek járták a házakat, jókívánságokat és varázsénekeket hangoztatva.
• Lucapogácsa: Tollal tűzdelt pogácsa, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak.
• Lucabúza vetése: Az ekkor elvetett búza karácsonyra kizöldült, ezzel jó termést és szerencsét jövendölt.
• Lucahagyma-jóslás és lucakalendárium: Hagymahéjakból, illetve a december 13-tól karácsonyig vezető napok időjárásából jósolták meg a következő év időjárását.

Hagyomány és ünnepi hangulat
A Luca széke és a hozzá kapcsolódó szokások mind azt mutatják, mennyire gazdag és színes a magyar népi hagyomány. Bár a boszorkányles már inkább anekdotikus érdekesség, a Luca napját övező tiltások, jóslások és előkészületek a mai napig élő néphagyományként élnek a vidéki közösségekben, kézműves vásárokon, tematikus rendezvényeken vagy akár a családi otthonokban.

A Luca széke készítésének emléke – még ha ma már csak legendák és néprajzi feljegyzések őrzik is – továbbra is része a karácsony előtti varázslatos, misztikummal átszőtt időszaknak. Ez a történet pedig arra emlékeztet bennünket, hogy a december nem csupán az ünnepi fényekről és ajándékokról szól, hanem arról az ősi, emberi törekvésről is, hogy megértsük a világot, távol tartsuk a rosszat, és biztonságban tudjuk szeretteinket.